Balogh Levente magányos harca üzletben és családban
Balogh Levente, a Szentkirályi ásványvíz birodalom alapítója kíméletlen maximalista az üzleti világban, de magánéletében érzelmi és magányos. Interjújában elmesélte, hogyan küzd a döntések súlya alatt, és miért csak családja adhat neki támaszt.
Üzleti magány: Senki sem mer tanácsot adni
Balogh Levente a csúcson érzi magát, de ez magányt hoz. Szakmai vitákban szinte senki sem mer szembeszállni vele, ami miatt tanácsot sem kérhet senkitől. Édesapja halála után egyetemekre és professzorokhoz fordult, de ijesztő tapasztalatot szerzett: még ők sem mertek válaszolni kérdéseire.
„Nagyon nagy magaslatokba jutottam el, és nagyon kevesen mernek nekem tanácsot adni” – mesélte Kadarkai Endrének. Volt, hogy egyedül az autóban sírva fakadt a teher alatt, hangsúlyozva: szó szerint magányos vagyok.
Magánéleti gyengeség: Döntések érzelmi alapon
Meglepő módon az üzleti élet cápája a magánéletben nehezen hoz döntéseket. Nem örökölte édesapja keménységét, inkább érzelmi alapon cselekszik, ami gyengeségét jelzi.
„Mindenki valamiben gyenge. Én például ebbe a családi sztoriba, abba elég gyenge vagyok. Nagyon érzelmi alapon döntök, és ez nem is jó” – fogalmazott Balogh Levente. Egy szakítás előtt is hosszú ideig tipródott, mert nem tud fájdalmat okozni szeretteinek. Ezzel szemben üzletben hadvezérként csettintésre dönt, és nem bocsát meg.
Kemény a kollégáival is: aki egyszer felmond nála, az soha nem térhet vissza. Kétszer fordult elő, de azok ma is lojális emberei.
Családja: A realitás talaja
Balogh Levente nem hisz a barátságban, csak haverjai vannak. Embereket polcokra sorol, ahonnan fel- vagy leléphetnek – utóbbi is előfordult csalódások miatt. Egyedül három lánya és felesége tartja a földön.
„Ők a kontroll, hogy ne szálljak el, vagy tudjam, hol a helyem. Sokszor az élet visszadobott a pocsolyába, és az kellett is nekem” – mondta. Felesége józan szemmel lát, segít eligazodni.
Korai traumák és a munka mint menedék
A 20-as éveire nem büszke: ekkor történt halálos közlekedési balesete. Három évig bezárkózott a nappaliba, meditált. Édesapja vitte az üzletet addig, utána temetkezett a munkába – ez indította el a Szentkirályi-sztorit, ami segített túlélni.
„Azon az időszakon is az édesapám segített át” – árulta el kíméletlen őszinteséggel.
Balogh Levente története rámutat: a siker ára gyakran a magány. Üzleti maximalizmusa ellenére családja nélkül elveszett lenne, miközben a múlt traumái továbbra is formálják személyiségét. Ez a nyers vallomás inspirálhatja azokat, akik a csúcson is keresik az egyensúlyt.
