A színházi világban ritka kincs a dicséret – ezt Brasch Bence hangsúlyozza a Lelkizünk podcastben. A színész szerint kollégái gyakran elhallgatják a pozitív visszajelzéseket, ami mélyen megragadja a szakma kultúráját.
Színházi dicséret: Miért olyan ritka?
Brasch Bence nyíltan beszél arról, hogy a színházi közegben egyáltalán nem szokás megdicsérni a másikat. Egy előadás után ritkán fordul elő, hogy egy kolléga hátba veregesse a másikat, és elismerje: ma este jól játszottál. „Ha valami jó, akkor általában azt nem mondjuk, mert jó. Azt mondod, ha valami sz*r, nem?” – fogalmazott a podcastben a fiatal színész.
Őt személyesen zavarja ez a fukar hozzáállás a színházi dicséret terén. Bence elkötelezett amellett, hogy mindig adjon pozitív visszajelzést kollégáinak. „Én például tök figyelem arra, hogy a kollégáknak visszajelzést adjak, hogy nagyon jó, amit csinálnak” – tette hozzá.
Básti Juli meglepő reakciója
Legutóbb Básti Julihoz lépett oda Brasch Bence, hogy kifejezze csodálatát iránta. Együtt próbáltak, és Bence nem hagyta ki a lehetőséget: „Odamentem hozzá, hogy elmondjam, szerintem csodálatosan dolgozik” – mesélte.
Básti Julit azonban annyira váratlanul érte ez a gesztus, hogy eleinte azt hitte, Bence csak viccelődik. A fiatal színészt megdöbbentette kolléganője reakciója: megölelte őt, de Bence csak állt ott, értetlenül. „Elképesztő! De szerintem ezt már valahogy a szakmánk elején vagy a Színműn belénk nevelik” – mondta Bence.
A szakma sötét oldala: Negatív kódolás
Szerinte a színészi pályára készülőkbe hamar beleivódik, hogy rosszak, és hálásnak kell lenniük azért, ha dolgozhatnak. „Örülj, hogy dolgozol… Vagy hogy ez egy megtiszteltetés, hogy ezt csinálod… Ezt így bekódolják a szervezetünkbe…” – magyarázta Brasch Bence. Ez a hozzáállás magyarázhatja, miért ilyen ritka a színházi dicséret, és miért okoz akkora meglepetést egy őszinte bók.
A podcastben Bence hangsúlyozza, mennyire fontos lenne megváltoztatni ezt a kultúrát, hogy a színészek több pozitív megerősítést kapjanak. A példája Básti Julival jól mutatja, mennyire mélyen gyökerezik ez a probléma a szakmában.
Összefoglalva, Brasch Bence története rávilágít a színházi világ egyik rejtett kihívására: a dicséret hiányára, ami hosszú távon demotiválhatja a tehetséges művészeket. Ha több pozitív visszajelzést adnánk egymásnak, talán élénkebbé válna a közeg – ezt üzeni a színész mindannyiunknak.
