Détár Enikő élete: Színpad, veszteség és családi kötelékek
Détár Enikő számára a színház az élet szíve, a család pedig a biztos horgony. A színésznő még mindig nehezen dolgozza fel szülei elvesztését, de a pályája és szerettei ereje segít továbblépni.
Fájdalmas emlékek anyjáról
Détár Enikő édesanyja halála mély sebet hagyott benne, amit a mai napig hordoz. A veszteségek olyan sebek, amelyekkel együtt kell élni – vallja a színésznő. Életének fordulópontjait gyakran a színpadi szerepeihez köti, amelyek szinte sorsszerűen fonódtak össze magánéletével.
A Mary Poppins című musicalben alakított idős asszony szerepe különösen megrázó volt számára. Édesanyja utolsó heteiben még eljött az előadásra, kerekesszékben, de méltósággal. A fodrásznál járt, mielőtt a Madách Színházba érkezett. Ez volt az utolsó alkalom, hogy látta lányát a színpadon. Az öregítő smink felvétele ma is emlékezést idéz fel benne: a tükörben anyja szeme néz vissza rá, egy fájdalmasan szép találkozásként.
Színpadi menedék a krízisekben
A színház mindig biztonságot nyújtott Détár Enikőnek, ahol kiadhatta életének viharait. A Makrancos Kata című darabban vadócként tombolhatott, éppen amikor elvált Rékasi Károlytól, gyermekeinek apjától. Ez a szerep életösztönt ébresztett benne: „Állt a bál” – idézi fel nevetve, de komolyan hozzáteszi, hogy a veszteségekbe hinni lehetetlenségnek tűnik belehalni, mégis menni kell tovább.
Pályafutása során voltak soványabb időszakok is, amikor a múlt sikereire támaszkodott. Lista készült a játszott szerepekről, hogy visszanyerje önbizalmát. Fiatalon még sírt a kamera előtt saját vonásai miatt, ma viszont hálás értük, és élvezi, ha egy szerep kedvéért csúnyának vagy elrajzoltnak tűnhet.
A család meleége, a fészek biztonsága
Bármilyen vihar dúlt is lelkében, otthona a család maradt a legfontosabb. Párja, Péter, közgazdász lánya és vállalkozó fia alkotják a köreit. Felnőtt gyermekeivel kanapén kucorognak, filmeket néznek – „olyan vagyok, mint egy anyamacska a kölykeivel” – mondja nevetve.
Péterrel tíz éve vannak együtt; kapcsolatuk a különbözőségeken és mély megértésen alapul. Ő a támasz, akinek elmesélheti szülei hiányát. Édesapja elvesztése különösen feldolgozhatatlan: gyerekkorában, baleset után tüdőembóliában halt meg. Az utolsó emlék az integetés a kórházból, másnap az iskolában jött a hír. Ez a gyász vezette a pszichológia és a buddhizmus felé, ahol az elengedést és az élet szépségét tanulta meg. Gyógyszerek helyett a lelki utakat részesíti előnyben – ez tükröződik a Hőhullám című darabban alakított menopauzás, gyógyszerfüggő karakterében is.
A buddhizmus segített felismerni: az elmúlás része az életnek, de a pillanatok örömét meg kell élni. Détár Enikő élete így is gyönyörű, tele színházzal, családdal és kitartással.
Összefoglalva, Détár Enikő története a veszteségek ellenére a folytatásról szól: a színház menedék, a család erő, a gyász pedig együtt élő seb, ami gazdagabbá teszi az életet.
