Galambos Lajcsi hivatástudata: Zenével gyógyít lelkeket
Galambos Lajcsi, a népszerű trombitás, megható vallomásban osztotta meg, miért vállal ingyenes fellépéseket családi rendezvényeken, követve nagyapja tanítását és a sváb hagyományokat.
A hivatástudat fontossága
Míg sok előadóművész presztízsveszteségnek érezné a kisebb rendezvényeken való fellépést, Galambos Lajcsi másként vélekedik erről. A trombitás, aki nemrég szabadult, átértékelte életét, de bizonyos elveihez továbbra is ragaszkodik.
Lajcsi szerint vannak olyan alkalmak, amikor egy zenésznek hivatástudatból kell fellépnie, anélkül, hogy pénzt fogadna el érte. Ezt a nemes hozzáállást nagyapjától tanulta, aki nemcsak a trombitálás mesterfogásaira, de az élet fontos értékeire is megtanította.
Megható családi emlék
A trombitás egy húsvéti emléket idézett fel, amikor nagyapját egy temetésre hívták el az ünnepi asztal mellől. Az akkor még fiatal Lajcsi nem értette, miért kell mennie, mire nagyapja így felelt: „Mert ez a hivatásom. Aki pedig nem megy el hivatástudatból, az nem is igazi zenész.”
A zene gyógyító ereje
Galambos Lajcsi számára a zene több mint puszta szórakoztatás. „Ahogy a nagyapámnak, nekem is ez a hivatásom, hogy zenével gyógyítsak lelkeket és hangulatokat” – vallotta be a művész. Ez a szemlélet vezérli őt a mai napig, amikor családi ünnepeken vagy kisebb rendezvényeken lép fel.
Bár az élete sok szempontból változott – például tervezi 1,5 millió négyzetméteres birtokának feldarabolását és részleges eladását -, a zenéhez és a közönséghez való viszonya változatlan maradt.
Összegzés
Galambos Lajcsi példája azt mutatja, hogy a valódi művészet és hivatástudat nem a fellépés méretében vagy a gázsi nagyságában rejlik. A trombitás hű maradt gyökereihez és nagyapja tanításához, bizonyítva, hogy a zene ereje és a művész elkötelezettsége felbecsülhetetlen értéket képvisel a közönség számára.
