Galambos Lajcsi őszinte vallomása a házi őrizet után
Galambos Lajcsi, a népszerű trombitás és showman, végre megszabadult a nyomkövetőtől. Exkluzív interjúnkban kendőzetlenül beszél az elmúlt időszak nehézségeiről és a jövőbeli terveiről.
A szabadság első pillanatai
„Az elmúlt tíz hónapban megszoktam, amennyire csak lehetett, hogy folyamatosan ott volt a bokámon a nyomkövető, de mégiscsak az a természetes, hogy nincs ilyesmi az ember lábán,” – kezdte vallomását Lajcsi. A zenész szigorú feltételek mellett élte mindennapjait, hetente csak háromszor hagyhatta el otthonát előre egyeztetett időpontokban.
Az első szabad útja megható volt: „A szüleim és nagyszüleim sírjához vezetett. Nem tagadom, könnyes szemmel álldogáltam hosszú percekig a temetőben.” Sajnos gyermekeivel nem oszthatta meg örömét, mivel mindannyian külföldön tartózkodnak.
Barátságok próbája
A nehéz időszak rávilágított az igaz barátságok fontosságára. Lajcsi keserűen jegyezte meg: „Ahogy közeledett a visszatérésem, egyre inkább megnőtt az érdeklődő, barátkozó telefonok száma. Ezt nagyon álszent dolognak tartom.” Egyetlen igaz barátként Lengyel Attila zenésztársát emelte ki, aki végig mellette állt.
Egészség és jövőbeli tervek
A tüdőtágulata ellenére Lajcsi optimista a jövőt illetően. „A csökkent stressz jótékony hatással van a betegségemre is, így nem akadályoz egy cseppet sem a zenélésben,” – mondta. A biztonság kedvéért azonban mindig magánál tart egy mobil légzőkészüléket.
A nyomkövető eltávolítása nemcsak fizikai, de lelki felszabadulást is jelentett számára. „Most, hogy lekerült rólam a műszer, vele együtt örökre lekerült a zokni is a lábamról,” – vallotta be megkönnyebbülten.
Összegzés
Galambos Lajcsi szabadulása új fejezetet nyit életében. A nehéz időszak tanulságait levonva, újult erővel és tisztánlátással vág bele a következő kihívásokba. A showbiznisz kegyetlen világában megtapasztalta az igaz barátságok értékét, és most készen áll arra, hogy ismét a zenéjére és rajongóira koncentráljon.
