Gillian Anderson őszintén beszél a színészi önbizalomhiányról
A színészi pálya nem mindig olyan magabiztos, mint amilyennek kívülről tűnik. Gillian Anderson, a hollywoodi sztár nemrég őszintén beszélt arról, hogyan küzdött meg saját kételyeivel Eleanor Roosevelt szerepében.
Meglepő önvallomás egy sikeres színésznőtől
Az imposztor-szindróma első szabálya, hogy szinte mindenki megtapasztalja az önbizalomhiányt – még Hollywood legnevesebb sztárjai is. Gillian Anderson nemrég a Marie Claire UK-nek adott interjújában vallott arról, mennyire meglepődött, amikor megkapta Eleanor Roosevelt szerepét a Showtime The First Lady című sorozatában.
„Roosevelt egy rendkívüli nő volt, és tudja, én 160 centi magas vagyok, ő pedig 175-180 centi körül lehetett” – magyarázta Anderson. „Nagyon magas volt, és egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra.”
A belső kételyek legyőzése
A magasságbeli különbségen túl Anderson igazi (és nagyon is hétköznapi) kihívása az volt, hogy legyőzze saját bizonytalanságait. „Először is, el sem hittem, hogy meg tudom csinálni” – mondta. „Tényleg meg kellett akadályoznom, hogy az önbizalomhiányom az utamba álljon. Ugyanakkor a lehetőség, hogy egy ilyen személyiséget játszhatok, és egy ideig az ő cipőjében járhatok, rendkívüli volt.”
Anderson így folytatta: „Részben azért mondtam igent, hogy átélhessem és tanulmányozhassam őt. Ez része a végcél elérésének… Meg kell győznöd magad, hogy képes vagy olyan dolgokra, amiket talán még nem tudsz megcsinálni. És azzal, hogy megteszed, vagy úgy teszel, mintha képes lennél rá, hirtelen tényleg képes leszel, és többé nem félsz tőle.”
A The First Lady és Eleanor Roosevelt öröksége
A The First Lady 2022-ben debütált, és három ikonikus elnökség történetét mesélte el három nő életén keresztül: Eleanor Roosevelt (Anderson), Betty Ford (Michelle Pfeiffer) és Michelle Obama (Viola Davis). A sorozat vegyes kritikákat kapott, és nem újították meg második évadra.
Anderson később egy L’Officiel interjúban magyarázta meg, miért érdekelte Roosevelt szerepe: „Már régóta csodálom az altruizmusát és tettrekészségét. Csak amikor elkezdtem a kutatást és beleástam magam az egész életébe, a nehézségekbe, amiket fiatalkorában átélt, akkor jöttem rá, mennyire az emberek szolgálatának szentelte az életét… Valódi, mélyen átérzett együttérzése volt a szenvedő emberek iránt. Megtiszteltetés volt, hogy időt tölthettem az ő bőrében, és hogy engedélyt és okot kaptam arra, hogy alaposan tanulmányozzam őt. Nagyon örülök, hogy igent mondtam.”
Összegzés: A kételyek legyőzésének művészete
Gillian Anderson őszinte vallomása rávilágít arra, hogy még a legelismertebb színészek is küzdenek önbizalomhiánnyal. A színésznő története inspiráló példa arra, hogyan lehet a kételyeket leküzdve új kihívásokat vállalni és fejlődni. Anderson tapasztalata azt mutatja, hogy a félelmek legyőzése és az önmagunkba vetett hit kulcsfontosságú nemcsak a színészi pályán, de az élet minden területén.
