Havas Henrik Lipótmező-élményei: Kirúgás és könyvírás
Havas Henrik újságírói pályafutása a ’80-as évek elején kezdődött drámai fordulattal a hírhedt Lipótmezőn, ahol egy interjú miatt kirúgták, de később részletes könyvet írt az intézetről.
Első lépések a pszichiátriai intézetben
Havas Henrik teljesen kezdő újságíróként próbálkozott a ’80-as évek elején azzal, hogy interjúkat készítsen a Lipótmező néven elhíresült Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről. Első látogatásakor teljesen ledöbbent a látottakon. Egy Ki mit tud győztes sráccal készítettek interjút, aki nyíltan mesélt drogproblémáiról, ami miatt oda került. Ekkoriban Magyarországon hivatalosan nem létezett drogprobléma, így a felvételt karácsonyi műsorként vitték az Ifjúsági Rádióhoz.
A rádiósok döbbenten reagáltak: „Normálisak vagytok ti? Mi az, hogy a gitáros gyerek drogozik?” – idézte fel Havas a Havas szerint című műsorában. Ez a botrány páros lábbal rúgta ki őket az intézetből, de ekkor fogalmazódott meg benne a döntés: ha újra beengedik, könyvet ír a Lipóról. Ez évekkel később meg is valósult.
Döbbenetes találkozások és érzelmek
A Lipótmezőben eltöltött idő döbbenetes volt Havas Henrik számára. „Csak egyetlen egy dolgot mondok, hogy a szívem szakadt meg” – mesélte. Első alkalommal Gaszner főorvost kísérte a reggeli körúton, amikor egy idős úr, felöltözve kabátban és szatyorral a kezében, odalépett hozzá: „Értem jött?” Kiderült, hogy évekkel ezelőtt otthagyták rokonai, és azóta minden nap felöltözik, várva, hogy hazavigyék.
Havas kénytelen volt bevallani, hogy nem érte jött, mire a férfi megkérdezte: miért nem viszik haza? Ez a pillanat mélyen megrázta az újságírót. „Döbbenet volt ez a 8 hónap. Nagyon tanulságos volt” – foglalta össze. Ekkor ismerte meg Csernus doktort is, aki nem engedte be a kiscsoportos foglalkozásokra, nehogy a betegek aláírást kérjenek tőle.
A könyv születése és különleges küldetés
A Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya című könyv keletkezése során Havas Henrik nem egyedül merült el a témában. Ekkoriban kéthetőre beküldte maga helyett Görög László színészt a Lipótba, akinek tapasztalatait is felhasználta a kötetben. Ez a radikális lépés segített hitelesen ábrázolni az intézet mindennapjait.
A nyolc hónapos időszak alatt Havas nemcsak a betegek sorsát ismerte meg, hanem a pszichiátria sötét oldalát is, ami örökre megváltoztatta a gondolkodásmódját.
Összefoglalva, Havas Henrik Lipótmező-élményei egy fiatal újságíró krónikája: a kezdeti kudarcoktól a mély empátián át a tudatos alkotásig. Ezek a történetek ma is rávilágítanak a mentális egészségügy kihívásaira, és emlékeztetnek arra, hogy egy könyv mögött mennyi személyes áldozat áll.
