Kajdi Csaba édesanyja, Básti Annamária eddig kerüli a nyilvánosságot, de most kivételesen megnyílt fiáról. A szoros anya-fia kapcsolat és a gyerekkori emlékek mellett szóba került a család sötétebb oldala is.
Baráti kötelék anya és fia között
Kajdi Csaba, a népszerű tartalomszerkesztő és véleményvezér, édesanyjával, Básti Annamáriával különleges viszonyt ápol. Évtizedek óta egymás legfontosabb támaszai, és Csaba gyakran keresztnevén szólítja őt. „Ez azért van, mert az anyja és a barátja is vagyok egyben. És a barátodat nyilván nem hívod anyunak” – magyarázta Annamária egy interjúban, kiemelve a bizalmon alapuló kapcsolatukat.
A család gyökerei mélyre nyúlnak: Annamária ágon francia arisztokrata felmenőkkel rendelkezik, ami hozzáad a történetük egyediségéhez. Csabának van egy másfél évvel idősebb bátyja, aki tudatosan kerüli a nyilvánosságot, így a reflektorfényben elsősorban anyja és fia osztozik.
Gyerekkori csínytevések és osztályzavarok
Annamária szívesen idézte fel fiának iskolás éveit, amelyek tele voltak vidám pillanatokkal. „Sokszor előfordult, hogy valaki felelt, Csaba meg bemondott valami vicceset, és gurult az osztály a nevetéstől. De miután ezt kétszer-háromszor megcsinálta, már jött is az intő. Gyakran volt hármas a magatartása, merthogy mindig nevettette az osztályt” – mesélte nevetve.
Hiába próbálta Annamária megvédeni fiát a tanárok előtt, hangsúlyozva, hogy Csaba egyszerűen csak beszédes természetű, nem mindig járt sikerrel. „Hiába mondtam a tanárainak, hogy nem tehet róla, egyszerűen csak beszél. Volt, akit ez nem érdekelt.” Ezek a történetek jól mutatják Csaba természetes humorát, ami ma is a tartalmai alapja.
Családi konfliktusok és elfogadás kérdése
A család azonban nem volt mentes a nehézségektől. Csaba édesapja tavaly hunyt el, és a kapcsolatuk sosem volt felhőtlen. „Gyerekként még szoros volt a viszonyunk, aztán lett egy rémes szeretője, vele nem jöttünk ki” – vallotta be Csaba. Annamária kiegészítette: „Szerintem haláláig nem tudta elfogadni, hogy a fia meleg. A férjem egy macsó volt, ezt egyszerűen nem tudta megemészteni.”
Csaba apjával soha nem beszélt nyíltan a másságáról, ami mély nyomot hagyott benne. „Apám messzemenően kerülte ezt a témát. Sosem beszéltünk erről. Volt idő, amikor hiányzott a támogatása. De hát itt volt anyukám, akitől minden támogatást megkaptam” – mondta érzelmesen, miközben megpuszilta édesanyját. Ez a pillanat jól mutatja, mennyire kulcsfontosságú volt Annamária elfogadása és szeretete fiának életében.
A történtek ellenére Csaba ma erős, sikeres ember, aki anyjával ápolt kapcsolatát a legfontosabbnak tartja. Annamária ritka nyilvános szereplése így még értékesebbé teszi ezt a történetet.
Összefoglalva, Kajdi Csaba édesanyjának vallomása rávilágít egy mély anya-fia kötelékre, amely átvészelte a családi viharokat. A gyerekkori nevetés, a veszteségek és az elfogadás témái mind gópulnak ahhoz, miért lett Csaba ennyire inspiráló figura a magyar közéletben. Ez a megható családi sztori emlékeztet: a szeretet a legerősebb támasz.
