Karafiáth Orsolya meglepő vallomása az alkoholról
Karafiáth Orsolya, a ismert költőnő nyíltan beszélt alkoholfüggőségéről a Neshama TV-ben, ahol pozitívumként emlegette az alkoholhoz kötődő élményeket. Míg más művészek, mint Szabó Győző, Molnár Gusztáv és Nagy Zsolt, kritikusan nyilatkoztak a témáról, Orsolya álláspontja igazi szenzáció.
Az alkohol pozitív hatásai a költőnő életében
Karafiáth Orsolya alkoholfüggőségéről meglepő módon hálásan nyilatkozott a műsorban. Szerinte az alkohol nélkül számos izgalmas kaland és találkozás kimaradt volna az életéből.
„Ezt mindenképpen köszönhetem az alkoholnak, és ezért egyáltalán nem bánom: hogy egy csomó élményem, meg csodálatos férfiak, meg kalandok, meg iszonyú történetek – jó, mondjuk, a háromnegyedét elfelejtettem – nem történtek volna, ha nem iszom. Szóval hála a jó égnek, hogy alkoholista voltam” – fogalmazott a költőnő, aki ezzel Karafiáth Orsolya alkohol viszonyát teljesen új fényben mutatja be.
Felépülő függő: A szenvedélybetegségek árnyoldala
A vallomás nem állt meg itt. Karafiáth Orsolya őszintén elismerte, hogy a függőségek továbbra is részei az életének, bár formájuk változik.
„Nekem a szenvedélybetegségek sajnos az életem részei” – mondta, amikor a műsorvezető rákérdezett a jelenlegi helyzetre. „Hát szerintem még most is, tehát felépülő függőnek tartom magam, és azért ez a szerváltás, az mindig sajnos jellemző volt. Tehát most ugye nem iszom alkoholt, nem dohányzom, nem…. Igen, egy csomó mindent nem, viszont ez át tud menni, mondjuk, edzésfüggőségbe, vagy zabálásba, vagy vásárlásba, vagy viselkedésfüggőségekben, tehát valami mindig van sajnos.”
Ez a nyilatkozat rávilágít arra, hogyan küzd a költőnő a belső démonaival, miközben aktívan dolgozik a felépülésén. A függőség átalakulása olyan területekre terelődik, amelyek látszólag ártalmatlanabbak, de ugyanúgy kihívást jelentenek.
Határok feszegetése: Más véleménye nem érdekel
Karafiáth Orsolya emellett kitért arra is, hogyan kezeli a külső elvárásokat. A költőnő hangsúlyozta, hogy mindig a saját szórakozását helyezte előtérbe, függetlenül az életkorától.
„Én mindig csak azt csináltam, ami szórakoztatott. De hát teljesen más szórakoztatja az embert húszévesen meg most így, ötvenévesen. Szerintem már én most feszegetem az ötvenéves nőkről alkotott kép határait, vagy nem tudom, de szerintem amúgy semmi nem változott. Akkor sem érdekelt nagyon, hogy mit gondolnak rólam, most sem.”
Ezzel a költőnő nem csupán alkoholfüggőségéről, hanem teljes életszemléletéről is tanúbizonyságot tesz: a szabadság és az önmegvalósítás a legfontosabb számára, akárhol is járjon az útján.
Összefoglalva, Karafiáth Orsolya interjúja mélyreható betekintést nyújt egy művész függőségeibe és felépülésébe. Vallomása nem csupán személyes történet, hanem inspiráció azoknak, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe, hangsúlyozva a hálát a múlt iránt, miközben a jövő felé lépdelnek.
