Koltai János búcsúja: a Szomszédok legendája örökre velünk marad
Koltai János, akit milliók a Szomszédok című sorozat Gábor Gáborjaként ismertek, 91 éves korában távozott. A színészlegenda Ádándon, a maga „Tanyáján” élte le utolsó éveit, ahol a falu lakói mély tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá.
Utolsó évei a Tanyán
Koltai János sosem tagadta, hogy a közönség számára elsősorban a Szomszédok ikona marad. Ádándra vonult vissza, ahol gyakran látták kutyájával, Zizivel sétálni a falu utcáin. Szerette a gyaloglást, de felesége halála és egyre intenzívebb térdfájdalmai miatt az utóbbi időben már ritkán hagyta el otthonát. A helyi segítője, Neisz Péter szerint a színész utolsó heteiben különösen megviselte, hogy nem tudta magát ellátni.
„Sokszor panaszkodott, hogy nem bírja tovább, nehezen viselte, hogy nem tud főzni vagy fát hozni az udvarra. Másnap reggel az ágyában találtam rá, elaludt örökre” – idézte fel a tragikus pillanatot Neisz Péter, aki mindent megtett mentoráltja támogatására.
Megérezte a közelgő búcsút
Utolsó hónapjaiban Koltai Jánost gyakran látogatta egykori tanítványa, Nagybaczoni Nagy Kati színházi rendező. A beszélgetéseikből született a Még egy nyár című megható portréfilm, amely a színész életútját örökíti meg. December 25-én is együtt dolgoztak: régi felvételt néztek és mély beszélgetéseket folytattak.
A rendező utoljára még szorosan megfogta Nagybaczoni Nagy Kati kezét, ami számára jel volt a közelgő búcsúról. „Mindkét kezemet fogta, mintha azt üzenné: ne menj el, de tudd, mindig itt leszek. Január 25-re terveztük a film bemutatóját Ádándon, de csak az emlékezés maradt” – mesélte szomorúan a rendező az ádándi ház udvarán.
Nagybaczoni Nagy Kati számára a veszteség különösen fájdalmas: „A távozása éjszakáján erős fájdalom hasított belém, hajnali ötkor. Annyira hiányzik, hogy csak a hangját hallgatva tudok megnyugodni. A 32 éves barátságunkat nem lehet elengedni, János örökre velem marad.”
A falu lakói és a színházi világ egyaránt gyászolja Koltai Jánost, aki élete végéig hű maradt a közönségéhez és a szakmájához. A portréfilm pedig méltó emléket állít neki, segítve a rajongókat a feldolgozásban.
