Kulka János megrázó önvallomása: Gyermekkori traumáktól a stroke utáni újrakezdésig
Kulka János nemrég megjelent önéletrajzi könyvében kendőzetlenül tárja fel életének legmélyebb titkait és küzdelmeit. A színész őszintén beszél gyermekkori traumáiról, stroke-járól és a megbocsátás erejéről.
Gyermekkori sebek és a színpad varázsa
Kulka János élete első tíz hónapját csecsemőotthonban töltötte édesanyja egészségügyi állapota miatt. Ez a korai elszakadás mély nyomot hagyott benne. „A korai kötődés hiánya szeretethiányt okoz, és megfeleléskényszert” – idézi fel a színész.
Édesapjával sem alakult ki szoros kapcsolata: „Csodálatos ember volt, de rejtélyes. Zárkózott. Szomorú. Nem ismertem.” Talán éppen ezek a fel nem dolgozott gyermekkori traumák vezették a színészi pálya felé, ahol estéről estére sok száz néző szívébe lopta be magát.
A stroke, ami mindent megváltoztatott
2016-ban Kulka János stroke-ot kapott, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Azóta afáziában szenved, ami megnehezíti a kommunikációját. „Belül értek mindent tökéletesen. Lassan beszélek. Olyan, mintha lenne a fejemben egy gát.”
A színész élénken emlékszik a stroke napjára: „Majdnem meghaltam. Az annyira jó volt. Kék ég, csodálatos volt. Minden könnyű volt, lebegtem. Amikor felébredtem, az szörnyű volt.”
Újrakezdés és megbocsátás
Kilenc év alatt sokat javult Kulka János állapota, és visszatért a színpadra is. 2022-ben a Nemzet Színésze lett, bár a cím átadása körül kisebb vita alakult ki Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával.
A színész azonban a megbocsátás mellett döntött: „Bocsánatot kért. Kettesben voltunk, nem a plénum előtt. Megbocsátok. De amúgy nem érdekel” – zárta le a témát Kulka János.
Kulka János története rávilágít arra, hogy a múlt sebei és a jelen kihívásai ellenére is lehet erőt meríteni az újrakezdéshez és a megbocsátáshoz. A színész őszinte vallomásai inspirálóan hathatnak mindazokra, akik hasonló nehézségekkel küzdenek.
