Mácsai Pál luxusai: Őszinte vallomás a pénzről
Mácsai Pál színész nyíltan beszél Mácsai Pál luxusai kapcsán a hétköznapi örömökről, miközben gyerekkori beosztott életét idézi fel. A Neshama TV podcastjában osztotta meg gondolatait a pénzhez való viszonyáról.
Hétköznapi örömök és kis luxusok
Mácsai Pál azok közé tartozik, akik bátran mesélnek a pénzügyekről, anélkül, hogy tabutémának tartanák. A színész a Neshama TV podcastjában, M. Kiss Csaba kérdéseire válaszolva elárulta, hogyan kezeli a mindennapi kiadásokat. „Erről az interjúról a nem túl messzi Madách térre megyek az Örkény Színházhoz. És taxit fogok hívni, holott át tudnék szaladni is. Sem fizikailag, sem egyébként nem ártana, de hideg van, szeretném magamat óvni a hidegtől, félek a megfázástól. Ezt lehet könnyelműségnek nevezni” – fogalmazott.
További példaként a borfogyasztást említette: „Vagy van ilyen bor, meg közepes bor. A nagyon jó borok nem jönnek szóba, de akkor inkább a közepest választom. Ezekben vagyok könnyelmű. Ez az én hétköznapi luxusom, amit meg tudok engedni magamnak. Azon a szinten, ami nagyon sokaknak nincs, nagyon sokaknak meg nevetségesen alacsony, szeretek jól élni.” Ezek az apró örömök mutatják, hogy Mácsai Pál számára a luxus nem extravagáns, hanem praktikus és önmagát kímélő döntések sorozata.
Gyerekkori beosztás és családi örökség
A színész visszaemlékezéseiben kiemelte szülei áldozatos munkáját, ami mélyen befolyásolta anyagi szemléletét. Gyerekkoráról mesélve hangsúlyozta, hogy sokan idealizálják a múltat, de valójában az anyák gyakran rejtett nehézségeken át teremtenek biztonságot. „Édesanyám fűzőkészítő kisiparos volt. Ült a varrógép mellett, és varrta a fürdőruhákat meg a sérvkötőket, ilyesmit. Apám is otthon dolgozott. Ami úgy nézett ki akkor, ha egy festőművész meg akart élni, hogy eladta a képcsarnokvállalatnak a képeit. Heti két képet kellett leadni. Az egy gyors kézzel feltett művésznél lehet jó, de apám finom, lassú, pepecselő festészeténél egy rabszolgaság volt.”
Apja éjszakába nyúló munkája ellenére a család megélhetését heti két kép eladásával oldotta meg, ami havi átlagfizetésnek felelt meg. Az autóik is tükrözték a szerény körülményeket: a hatvanas évek elején gömbölyű Trabant, később kocka Trabant, majd a hetvenes évek közepén Zsiguli. „Ez a menet. Ez volt a mi életünk. Beosztással éltünk, ami azt is jelentette, hogy volt vacsorára szalámi, de ki volt számolva, hogy abból a géppel vágott szeletből mennyi jut a bátyámnak és mennyi nekem. Semmi nyomor, semmi nélkülözés. Beosztással való polgári létezés. Ez az én anyagi szocializációm.”
Ez a neveltetés máig jellemző rá: kölcsönös óvakodás és felelősségtudat jellemezi pénzügyi döntéseit, amit szüleitől örökölt.
Összefoglalva, Mácsai Pál története nem csupán a luxusról szól, hanem arról, hogyan formálja a múlt a jelenünket. A hétköznapi örömök, mint a taxi vagy egy jó bor, számára a kiegyensúlyozott élet jelei, miközben gyerekkori példái emlékeztetnek a beosztás fontosságára. Ez az őszinte vallomás inspirációt nyújthat mindazoknak, akik a pénzügyeket tabuként kezelik.
Kiemelt fotó: Archív
