Megrázó pillanatok a Jobb késő mint soha című sorozatban
A népszerű RTL-es improvizációs reality show, a Jobb késő mint soha második epizódjában érzelmi vihar kerekedett ki, amikor a sztár szereplők Tokióban nyíltan beszéltek személyes veszteségeikről. Scherer Péter és Csuja Imre könnyek között idézte fel fiuk elvesztésének fájdalmát.
A vidámpark mélyreható beszélgetése
A csapat Tokió egy izgalmas vidámparkjában töltötte idejét, ahol mindenki a saját tempójában élvezte a programokat. Míg Badár Sándor, Epres Attila és Frohner Fecó a nagyobb dobogós attrakciók felé vették az irányt, Scherer Péter és Csuja Imre inkább a nyugodtabb ringó csészében pihentek. Ez a látszólag könnyed pillanat azonban gyorsan személyes beszélgetéssé fajult.
Csuja Imre kíváncsian kérdezte kollégáját: „Te otthon Pepsi vagy?” Scherer mosolyogva javította ki: „Peti. Képzeld, a 18 éves fiam is Petinek hív.” Ezután büszkén mesélt fiáról, aki sikeres karrier előtt áll, de hamar elérzékenyült: „Sírós vagyok tőle…” Csuja nagyot sóhajtott, megértően bólintva.
A gyász pillanatai és a könnyek
A hangulat hirtelen megfordult, amikor Scherer rákérdezett: „Tudsz sírni?” Csuja rövid habozás után felelt: „Nem.” Ekkor a két színész elmerült a múlt fájdalmaiban. Csuja Imre elvesztette két fiát, ami mély nyomot hagyott rajta. Scherer könnyezve hallgatta barátja vallomását, aki így folytatta: „Kiszáradt a könnyem. Váratlan pillanatokban, akár a színpadon vagy egy filmben, kicsordul a szemem. De otthon, a temetőben úgy szeretném kibőgni magam, és nem tudom.”
A beszélgetés csúcspontján Csuja felidézte Ady Endre A fiam bölcsőjénél című versét, amit kollégája kért tőle. A sorok共同 könnyekbe fojtották a szót:
Hűs lugasban vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sirva ringatom.
Álom-testecskédet legyezem,
Csókokra emlékszem, melyekből,
Kicsi fiam,
Nem hivott elő a szerelem.
A vers további szakaszai a veszteség és a magányos apa gyászát festik le, ami még mélyebben érintette a két férfit. A kamera előtt zajló pillanatban mintha megállt volna az idő, a szereplők elfelejtették a környezetet.
Az improvizáció ereje a sorozatban
A Jobb késő mint soha műfajának lényege éppen ez: a nem megírt dialógusok révén a nézők bepillantást nyerhetnek a sztárok valódi életébe. Badár Sándor, Scherer Péter, Epres Attila, Frohner Fecó és Csuja Imre Tokiói kalandjai mellett ezek a személyes vallomások teszik különlegessé a sorozatot. A vidámparkos jelenet rávilágít arra, hogyan keveredik a szórakozás a mély érzelmekkel.
A felvétel készítői, Trenka Attila és az Archív fotók révén még hitelesebbé válik a történet. A nézők számára ez a rész nem csupán szórakozás, hanem egy megható utazás a gyász és a barátság világába.
Összefoglalva, a Jobb késő mint soha második epizódja nemcsak kalandos pillanatokat kínál, hanem arra is emlékeztet, hogy a hírességek mögött valós fájdalmak rejlenek. Scherer Péter és Csuja Imre közös könnyei erősítik a sorozat érzelmi mélységét, inspirálva a közönséget a saját érzéseik feldolgozására.
