A Naptárlányok musical: Inspiráció a tragédiából
Egy szívszorító veszteségből született a Naptárlányok musical, amely december 13-tól látható a Játékszínben. Középkorú nők bátor tette inspirálja a darabot, ahol a testelfogadás és a barátság kerül középpontba.
Angliában élt Angela Knowles, aki férje, John rákban bekövetkezett halála után új életcélt keresett. Barátnője javaslatára jótékonysági akciót indítottak a helyi kórház várótermének felújítására. A kérdés csak az volt, hogyan gyűjtsenek elegendő pénzt? A válasz meglepő: meztelen naptárral! Hétköznapi, középkorú nők pózoltak ízlésesen, virágok és sütemények takarásában.
Hihetetlen siker és jótékonyság
Az eredeti terv szerint ezer példányt nyomtattak 1999-ben, de 88 ezer fogyott el belőle. A brit sajtó hetekig foglalkozott velük, naponta százával érkeztek a rajongói levelek, sőt a naptár még a királynőhöz is eljutott. A bevételből 322 ezer fontot adományoztak a Blood Cancer UK-nek, és a gyűjtés azóta is folytatódik.
A történet Amerikát is meghódította: 2003-ban film, 2009-ben színdarab, majd 2012-ben musical készült belőle. Most Magyarországon, a Játékszínben elevenedik meg ez a pikáns, szívmelengető sztori, ahol a színésznők is reflektálnak a meztelenség témájára.
Színésznők vallomása: Testelfogadás és bátorság
Falusi Mariann hangsúlyozza: „Mindenki vállalja fel önmagát, legyen szabad, és érezze jól magát! A vetkőzésről az a véleményem: ilyenek vagyunk, ezen szerintem nem kell görcsölni. Persze a nők állandóan elégedetlenek önmagukkal. Hát ez a feladat: tessék megbarátkozni azzal a testtel, amiben élsz! El lehet rontani, vagy lehet tenni azért, hogy másmilyen legyen, de el is lehet fogadni. De nem ez a lényeg. A lényeg az, ami belül van, és kisugárzik.”
Hozzáállás kérdése a Naptárlányok musicalben
Dobó Kata szerint: „A nők nagy része ötven fölött megszűnik a társadalom számára létezni. Én ezt nem vagyok hajlandó magamra venni, de látom a nőtársaimon, hogy ez sokuk számára probléma lehet. A darab reménysugár: megmutatja, hogy valaki lehet szexi, vicces, sikeres, ’minden is’ egyszerre, akárhány éves korban. Ez hozzáállás kérdése.”
Rémülettel, de elszántsággal
Bánsági Ildikó így nyilatkozik: „Ha ezzel a darabbal bárkinek is segítünk abban, hogy felvállalja önmagát, hogy többet foglalkozzon a testével, és például elmenjen orvoshoz, akkor már megérte. Sokan nem járnak nőgyógyászhoz sem, én sem mentem húsz évig, mert nem tartottam fontosnak. Most már azt vallom, rendszeresen részt kell venni a szűrővizsgálatokon! És a történetnek az a szála is nagyon szép, ahogyan a gyászoló barátnőnket megpróbáljuk kirántani az apátiából, magunkhoz öleljük. Vagyunk egymásnak. A vetkőzős jelenet elébe rémülettel állok, de ha a darab arról szól, hogy ezek a nők vállalják magukat pucéran, akkor ezt valamilyen szinten meg kell mutatni. Meg kell alkotni a jelenetet úgy, hogy az ízléses legyen, de azért látványos is, és azt lehessen mondani: ’Ezek még ezt is megtették!’”
A Naptárlányok musical nem csupán szórakoztat, hanem üzenetet hordoz: a barátság, a bátorság és az önelfogadás erejéről. Ez a szívmelengető történet arra ösztönöz, hogy merjünk kilépni a komfortzónából, akár a színpadon, akár az életben.
