A műkincskereskedő otthonának evolúciója
Molnár Viktor, a Kincsvadászok ismert kereskedője, betekintést enged otthonának átalakulásába és a műtárgyakhoz fűződő személyes kapcsolatába.
Gyermekkori emlékek és a régiségek világa
Molnár Viktor, aki az édesapja révén beleszületett a régiségek világába, nem mindig volt lelkes a körülötte lévő antik tárgyak iránt. A Nők Világa Podcastben elárulta, hogy gyermekkorában rettegett a vasárnapi nagytakarításoktól, amikor az agyonfaragott, neobarokk bútorokat kellett portalanítania.
„Hideglelést kapok, milyen bútorok voltak a lakásban,” – emlékezett vissza Viktor. „Ha valami rettenetesen borzalmas, akkor ez az volt.”
Az otthon átalakulása: A kevesebb néha több
Az évek során Viktor saját otthona is jelentős változáson ment keresztül. Bár kezdetben ő is 19. századi és még régebbi antik bútorokkal vette körül magát, 40 éves korára már határozott elképzelése volt arról, milyen tárgyakkal szeretne együtt élni.
„Hosszú fejlődési folyamat, mire az ember elkezdi kirostálni a dolgokat,” – magyarázta. „Előtte múzeumi körülmények között éltem. De aztán, főleg a költözések során, eltűnt a lakásból a nyomasztó túlsúly, és a sok tárgy, ami megeszi az ember környezetét, terét.”
A műkincskereskedés öröksége
Négy gyermek édesapjaként Viktor nem erőlteti rá szenvedélyét a gyerekeire. Mégis, legidősebb fiában lát némi nyitottságot a szakma iránt. „A legidősebb fiamban látok némi nyitottságot. Ő közgáz vonalon tanul, még középiskolás,” – mondta Viktor.
Érdekes módon Viktor úgy véli, fia azokban a területeken erős, ahol ő gyengébb, például a szervezésben. „Ami szükséges ahhoz, hogy az ember jól tudjon működtetni egy gépezetet, abban kifejezetten rossz vagyok. Nincs rendszer az életemben, sosem dolgoztam munkahelyen,” – vallotta be őszintén.
Összegzés: A szabadság és a műkincsek harmóniája
Molnár Viktor története jól példázza, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a műkincsek szeretete és a modern, élhető otthon között. Bár gyermekkorában nem rajongott a régiségekért, mára megtalálta azt a stílust, ami tükrözi személyiségét és szenvedélyét. Az ő példája azt mutatja, hogy a műkincsgyűjtés és az otthonteremtés művészete folyamatosan fejlődik, és végül egy olyan környezetet eredményez, ahol szabadon és örömmel lehet élni.
