Nagy Feró pályája: szabadság, üldöztetés és a nemzet csótánya
A Kossuth-díjas Nagy Feró az M5 Húrokon írt történelem című műsorában nyilatkozott karrierje izgalmas fordulatairól, ahol a rockzene iránti szenvedélye összecsapott a korszak politikai realitásával.
A zenélés kezdeti évei: szerény gázsik és növekvő népszerűség
Nagy Feró, a magyar rockzene ikonja, pályafutásának indulásáról mesélt, amely szerény kezdetekkel indult. Első gázsija zenészként mindössze 35 forint volt, de a pénzügyek kezdetben cseppet sem érdekeltek. A rockzene nyújtotta szabadság és a közönség szeretete vonzotta igazán. Sokáig kísérőzenekarként működtek, hangszerelve olyan slágereket, mint Szűcs Judith Táncolj még című dala. Ám idővel beleuntak a másodhegedűs szerepbe, és önálló útra tértek.
„Eleinte eszünkbe sem jutott, hogy híres zenekar lehet belőlünk. Az első koncerten alig voltak százan, majd a következőn 500-an, a harmadikon 1500-an. Szájról szájra terjedt a hírünk” – idézte fel Feró a műsorban a Beatrice együttes felemelkedését. Ez a szájhagyományos népszerűség alapozta meg a mai kultstátuszt.
Álmodozások a világhírnévről: angolórák és a menekülési terv
A nyolcvanas években Nagy Feró már érezte, hogy Magyarországon korlátozottak a lehetőségek. Meggyőződése volt, hogy zenéjük nemzetközi szinten is megállná a helyét. Ezért radikális lépésre szánta el magát: beíratta az egész zenekart angol nyelvtanfolyamra.
„Biztos voltam benne, hogy amit csinálunk, az akár Londonban is megállná a helyét, lenne rá igény, értékelnék” – mesélte. Készültek a kitörésre, tervezték, hogyan szöknek meg a határok mögül. Ám a terv dugába dőlt: két-három hónap múlva rendőrök kopogtattak az ajtaján, bevonták útlevele, így elúszott a világsztárság esélye.
Politikai üldöztetés: megfigyelés, verések és meggyőződés
A szabadságvágy ára magas volt. Nagy Feró elárulta, hogy folyamatosan megfigyelték: egyszerre akár tizenketten követték nyomon. Jelentések készültek róla, és rendszeresen számot kellett adnia a hatóságoknak. „Mindig fél ötkor jöttek, egy-két hetente. Felébresztettek, bevittek, és betettek a fogdára” – emlékezett vissza.
Súlyosabb esetek is adódtak: háromszor verték meg a fogdában, egyszer pedig az utcán. „Fájt, de nem ijesztett meg, mert meggyőződésem volt, hogy igazam van. Nem én voltam a rendszer ellen, hanem ők ellenem” – fogalmazott határozottan. Ezek az élmények mélyen befolyásolták életét és művészetét.
A nemzet csótánya: önironikus lázadás a rendszer ellen
A műsorvezető rákérdezett, vajon művésznek vagy a nemzet csótányának tartja-e magát. Nagy Feró mosolyogva felelt: a „nemzet csótánya” kifejezést ő maga ragasztotta magára a punkos korszakban, hogy idegesítse a rendszert. „Ha nem lehetek a nemzet csalogánya, mert láttam, hogy nem lehetek, meg különben is, már volt, akkor legyek a csótánya. Az is jó… Sőt! Egy picit életrevalóbb, mint a csalogány, maradjunk ebben. Csótány még akkor is lesz, amikor mi, emberek már nem leszünk.”
Ez az önironikus attitűd segített átvészelni a nehézségeket, és ma is jelképe a lázadó szellemének.
Összefoglalva, Nagy Feró története a rockzene magyarországi virágzásáról és korlátairól szól. Pályája kezdetétől a politikai akadályokon át a mai napig hű maradt meggyőződéséhez, inspirálva generációkat. A szabadság ára magas, de a csótány túléli – ez a Beatrice frontemberének mottója.
