Piros Ildikó színésznő még a hatvanas években ragadtatta el Sztankay István játéka, aki évtizedeken át inspirálta kolléganőjét a Madách Színházban.
Egy életre szóló találkozás
Piros Ildikó Sztankay István alakját először a hatvanas években pillantotta meg a televízió képernyőjén, az Állítsátok meg Arturo Uit! című darab főszereplőjeként. A színész karizmája azonnal magával ragadta, nem tudta levenni róla a szemét. Ez a találkozás csupán a kezdet volt egy hosszú, közös pályafutás számára.
Közös színpadi pillanatok a Madách Színházban
1975-től kezdve mindketten a Madách Színház tagjai voltak, ahol először az Elveszett paradicsom című darabban álltak színpadra együtt. Piros Ildikó a Magyar Művészeti Akadémia videójában osztotta meg érzéseit: „Éreztem benne a férfias erőt, de mindig volt benne egy finom visszatartás. Úgy játszott vígjátékban és drámában egyaránt, hogy nem érintette a másikat. Nagyon tiszteletben tartotta a partnert, ami nagyon-nagyon ritka dolog. Nem tette magát előtérbe. Sőt, mindig volt benne kételkedés, hogy aznap este jó volt-e. Ez is nagyon ritka tulajdonsága volt. Nagyon nagy színésznek tartom, de nem csak én, szerintem az egész szakma annak tartja.”
A közönség 18 éven át élvezhette a két művész közös játékát, ami mély barátságot és kölcsönös tiszteletet szült köztük. Sztankay István nemcsak tehetségével, hanem szerénységével is példakép volt kollégái számára.
Közeli szomszédok és mindennapi emlékek
A két színész közel lakott egymáshoz, így gyakran előfordult, hogy Sztankay vitte haza Piros Ildikót a színházi előadások után. Ez a kis gesztus erősítette a köztük lévő köteléket. Piros Ildikó ma is nosztalgiával gondol ezekre az időkre: „A mai napig, ha elmegyek itthonról, az úgy néz ki, hogy legurulok, elmegyek a Városmajor utcán. S fölnézek: otthon van-e a Pista” – mondta kövér könnycseppekkel a szemében.
Ez a megható történet jól mutatja, mennyire mély nyomot hagyott Sztankay István Piros Ildikó életében. A színész 2012-ben hunyt el, de emlékét kollégái tovább őrzik.
Összefoglalva, Piros Ildikó és Sztankay István közös útja a magyar színháztörténet egyik legszebb fejezete. A Madách Színházban eltöltött évek, a kölcsönös tisztelet és a mindennapi együttlét örök emlékként él bennük, inspirálva a következő generációkat is a színészi pályán.
