Rácz Jenő maximalizmusa: Nárcizmus vagy hajtóerő?
Rácz Jenő, a neves magyar séf Bihari Ádám YouTube-műsorában vallott maximalista hozzáállásáról, amelyben elengedhetetlennek tartja az egót és a nárcizmust. A sztárséf szerint ezek nélkül nem lehet a csúcsra jutni a konyhában.
A nárcizmus mint sikertényező
Rácz Jenő köztudottan maximalista személyiség, aki mindig a tökéletesre törekszik. Bihari Ádám műsorában azonban mélyebbre ásott, és elárulta, mi hajtja előre: egy kis egó és nárcizmus. „Általában furán néznek rám az emberek, amikor azt mondom – de a nap végén ez az igazság –, hogy ebben muszáj, hogy legyen valamennyi egoizmus meg nárcisztikus dolog” – fogalmazott a séf. Szerinte ha valaki nem marcangolja magát azzal, hogy többre képes, akkor mi más hajtaná? Az egó éppen ez: nem engedi, hogy gyengébb minőségű munkát végezzünk, vagy ne adjunk bele mindent, mert magasabbra tartjuk a lécet.
A díjak nem hoznak igazi örömet
A séf őszintén bevallotta, hogy egyáltalán nem tudja megélni a sikereit. Még a díjak és elismerések sem töltik el boldogsággal. „Nem fogok hazudni, abszolút nem. Ha kapok is egy díjat vagy elismerést, akkor úgy vagyok vele, hogy még szép, ez a minimum, hogy ezt elértem” – magyarázta Rácz Jenő. Hangsúlyozta, hogy ez nem önzőkedés, hanem belső kényszer: el kell érnie ezeket a mérföldköveket, különben másnap már azon töri a fejét, hogyan tegye még jobban.
Michelin-csillag: Öröm helyett nyomás
Konkrét példával illusztrálta gondolatmenetét a Michelin-csillag kapcsán. Miután megkapta az első csillagot, nem igazán tudott örülni neki. „Jó, oké, megvan az egy csillag. Kisétálok megint a színpadra, újra megvan az egy csillag, de hogy ez önmagában inkább nyomaszt, hogy nincs meg a második…” – osztotta meg érzéseit. Szerinte a sok munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, így a két csillag is elérhetővé válhat, de kétségei vannak afelől, hogy akkor tudni fogja-e értékelni.
Mi a következő cél?
Rácz Jenő mosolyogva tette hozzá: „Arra leszek kíváncsi, hogyha esetleg meglesz ez az elismerés – amiért mindennap hajtunk és csináljuk –, hogy vajon akkor is úgy leszek, hogy jó, ez is megvan, pipa, de akkor mi a következő? De biztos, hogy így leszek…” Ez a végtelen hajtás mutatja meg a séf mentalitását: a siker nem végcél, hanem folyamatos kihívás.
Összefoglalva, Rácz Jenő története arra világít rá, hogy a maximalizmus mögött gyakran rejtőzik egy erős belső drive, amelyben az egó kulcsszerepet játszik. Bár ez néha nyomást jelent, nélkülözhetetlen a kiválósághoz a gasztronómiában. A séf példája inspiráció lehet mindazok számára, akik a csúcsra törekszenek saját területükön.
