A kamaszlázadás szerepe a személyiségfejlődésben
Sándor Péter színész őszintén beszél a kamaszlázadás jelentőségéről és saját tapasztalatairól szülőként. A Rudolf musical főszereplője szerint ez a folyamat elengedhetetlen a felnőtté váláshoz.
Miért fontos a lázadás?
Sándor Péter meggyőződése, hogy minden gyermek átmegy egyfajta lázadási fázison. Ez a folyamat kulcsfontosságú, hiszen ekkor kezdik megkérdőjelezni a szülői tekintélyt és kialakítani saját véleményüket. „Az egész kamaszkor is egy lázadás, és a felnőtté válás kezdete. Akkor alakul ki az ember saját személyisége” – magyarázza a színész.
Saját kamaszkorára visszaemlékezve Sándor elismeri, hogy neki is volt egy „komoly lázadása”, amit teljesen normálisnak tart. Véleménye szerint ez a fázis elengedhetetlen az önálló személyiség kialakulásához.
Szülőként a lázadással szemben
A 36 éves színész 11 éves fiánál is kezdődik már ez a folyamat. Bár szülőként néha nehéz kezelni, Sándor „nagyszerű és nagyon szép dolognak” tartja. Hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a szülők felismerjék és megfelelően kezeljék ezt az időszakot.
„Fontos dolog, hogy egy szülő ezt észreveszi-e, és jól kezeli, és ad-e szabadságot a gyerek személyiségének” – mondja Sándor. Szerinte a szülőnek inkább támogatóként kell jelen lennie, mintsem diktatórikus eszközökkel irányítania.
Rudolf szerepe és a valós élet párhuzamai
A Rudolf musicalben játszott szerepére utalva Sándor párhuzamot von a történelmi alak és a mai fiatalok helyzete között. Véleménye szerint Rudolf legnagyobb problémája az lehetett, hogy nem alakulhatott ki idejében a saját döntéshozatali képessége a szigorú uralkodói elvárások miatt.
Sándor Péter büszkén nyilatkozik saját családi életéről is. „36 éves vagyok, van egy 11 éves kisfiam és egy szeretetteljes, boldog párkapcsolatom, a hétköznapokat pedig próbálom pozitívan élni” – összegzi.
A színész vallomása rávilágít arra, hogy a kamaszlázadás, bár kihívásokkal teli időszak, valójában a személyiségfejlődés és az egészséges felnőtté válás elengedhetetlen része.
