Schubert Éva utolsó évei: A színpad ereje a betegség ellen
Schubert Éva, a magyar színház egyik ikonikus alakja, utolsó éveiben is ragaszkodott a színpadhoz, hiába küzdött súlyos betegséggel. Lánya, Verebes Dóra osztja meg velünk azokat a megható történeteket, amelyek anyja kitartását és szeretetét mutatják a művészet iránt.
A betegség árnyékában
Schubert Éva élete utolsó tíz éve súlyos megpróbáltatásokkal telt. Csontritkulása mellett egy ritka, motoneuron betegséggel is szembesült, amely az izmok működését gátolta, különösen a mozgásban. Ez a kóros állapot több pontból támadta a szervezetét, egyre nehezebbé téve a mindennapokat. Ahogy az idő telt, már csak kerekesszékkel tudott közlekedni, és irtózatos fájdalmai kísérték minden lépését – ám ő soha nem adta fel.
Verebes Dóra, a színésznő lánya elmeséli, anyja ezekben az években is példamutató fegyelemmel viselkedett. „Önsajnálat nélkül csinálta végig ezt az időszakot” – mondja Dóra. A fájdalom ellenére Schubert Éva nem vonult vissza a világból; éppen ellenkezőleg, a színház maradt a menedéke, ahol feltöltődhetett a kollégákkal való találkozásoktól és a közös beszélgetésektől.
Színpadra lépés kerekesszékből
A legmeghatóbb történetek azok, amelyek a színpadi fellépésekről szólnak. Amikor állapota már nagyon megromlott, mégis vállalta a szerepléseket. Például Pásztor Erzsikével még együtt játszott, és Dóra vitte őt minden próbára, előadásra. „Sokan kérdezték, miért megy még, miért nem pihen? Mert ő így akarta. A színház éltette, tele volt mondanivalóval” – magyarázza a lánya.
Schubert Éva soha nem szégyellte a kerekesszékét; büszkén használta, hogy ott lehessen a deszkákon. Egyik legemlékezetesebb pillanat a szilveszteri Denevér előadás az Operaházban volt. Ülve, tolószékből szavalt Ady Endre „Harc a nagyúrral” című versét, miközben Tokody Ilona énekelt. „Szilveszterkor? Ez elég érdekes lesz” – csodálkozott Dóra, de anyja döntése hatalmas sikert aratott a közönségnél. A nézők tapssal jutalmazták a bátorságát és a teljesítményét.
Örökség a szívekben
Schubert Éva karrierje során számos memorábilis szerepet alakított, de utolsó évei még inkább kiemelik emberileg a nagyságát. A próbatermekben, öltözőkben és a nézők emlékeiben tovább él a szelleme. Lánya szerint anyja öröksége nem csak a színpadi alakításokban, hanem a kitartásban és a szenvedélyben rejlik. Ezek a történetek inspirálnak mindenkit, aki valaha küzdött nehézségekkel.
Összefoglalva, Schubert Éva utolsó évei példázzák, hogy a valódi művészek számára a színpad nem csak munka, hanem életforma. Betegsége ellenére is hű maradt hivatásához, és ezzel örökre beleírta magát a magyar színház történetébe. Emléke tovább él, motiválva a következő generációkat.
