Szacsvay László küzdelmes, de derűs mindennapjai
Szacsvay László, a Nemzet Színésze nyíltan beszél magányáról és a veszteségekről. Három éve él egyedül Fülöp kutyájával, miután elvesztette szeretett feleségét, Csicsay Claudiát. A 78 éves művész odaadó gondoskodásáról és az idő rohanásáról vallott egy friss interjúban.
Egyedül, de önellátóan
Szacsvay László hosszú éveken át ápolta feleségét, Csicsay Claudiát, a neves fotóművészt, aki három évvel ezelőtt hunyt el. Azóta Fülöp kutyájával osztja meg otthonát, és egyedül látja el a háztartást. „Hát én egy nagyon jó feleség lettem volna” – jegyzi meg ironikusan a színész, aki mos, főz, takarít, és mindent meg tud oldani női segítség nélkül.
„Mert mint egy jó HTB (háztartásbeli), én mosok, főzök, takarítok, mindent tudok csinálni. Hát sajnos most egyedül maradtam, most már lassan három éve…” – meséli Szacsvay László, aki példás odaadással gondoskodott párjáról élete végén.
Rohan az idő, komótos mindennapok
A színész mindennapjai lassan indulnak, de gyorsan eltelnek. Reggelente örül, ha jól felébred, majd a fotelban tér magához, iszik egy kávét, beadja a cukorgyógyszert, bevezeti a többi medicinát, reggelizik, tisztálkodik, és leviszi a kutyát sétálni. Mire mindezzel megvan, már elment a fél délelőtt.
„Rövidek a napok, rövidek a hetek, a hónapok, az évekről nem is beszélve. Rohan az élet, rohan az idő, mindenki rohan valahova, minek? Hát a vége felé rohanunk mindannyian…” – filozofál Szacsvay László, aki irigylésre méltó derűvel szemléli az idő múlását.
Gondolatok az elmúlásról és a betegségekről
Az interjúban újra előkerül az elmúlás témája, amit Szacsvay László gyakran érint nyilatkozataiban. „Aki állandóan a halálra gondol, hát annak semmi értelme. Azt a kicsit is elrontja, ami még hátra van esetleg” – mondja a művész, aki már túljutott egy rákbetegségen. Jelenleg egy fájdalmas övsömörrel küzd, amit váratlanul kapott.
„Egy rákon már túl vagyok, aztán hogy mi jön még… Hát most jelen pillanatban egy kiváló övsömörrel rendelkezem, ami elég fájdalmas meg kellemetlen dolog. De hát nem terveztem, hogy övsömöröm lesz, de lett, úgyhogy el kell fogadni, és élni kell vele együtt. Hát hogy mik a tervei az embernek? Nincsenek terveim.”
Szacsvay László keserűséggel, de homorral és derűvel beszél életének ezekről a fejezeteiről, példát mutatva arra, hogyan lehet szembenézni a nehézségekkel. Élete végéhez közeledve is értékeli a pillanatokat, és nem engedi, hogy a gondok elhomályosítsák a maradék örömöket.
Összefoglalva: Szacsvay László története a veszteség, a magány és a kitartás erejéről szól. A Nemzet Színésze egyedül, de méltósággal folytatja életét, inspirálva rajongóit derűjével és őszinteségével.
