Széchenyi István szerelmi élete és a nemzet szolgálata
Kétszáz évvel ezelőtt, 1825. november 3-án tette meg Széchenyi István azt a legendás felajánlást a pozsonyi országgyűlésen, amely a Magyar Tudományos Akadémia alapját vetette meg. Ez a nap ma a magyar tudomány ünnepe, ám a legenda szerint a Széchenyi István szerelme is nagy szerepet játszott benne: a gróf szíve hölgyének akart imponálni ezzel a nemes gesztussal.
A felajánlás titka: Szerelmi motiváció
November 3. örökre bevésődött a magyar történelembe, amikor Széchenyi István birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia létrehozására. A közhiedelem szerint ez tiszta hazafiságból fakadt, de a gróf naplójából kiderül: valójában szerelme, gróf Zichy Károlyné Seilern Crescence inspirálta a döntésre. Széchenyi élete végig a szerelem rabja volt, aki mindent alárendelt az érzelmeinek.
A Széchenyi István szerelme nem csupán romantikus mese, hanem a nemzetépítés motorja is lett. A gróf tettével nemcsak tudományos intézményt alapozott meg, hanem hidat vert a személyes vágyak és a közjó között.
Kicsapongó ifjúság és tiltott szenvedélyek
Széchenyi István, akit Deák Ferenc a „legnagyobb magyarnak” nevezett, fél életét a szerelem keresésének szentelte. Naplójában így fogalmazott: „A szerelem az, amely tetteimet, talán akaratom nélkül vezérelte, vezérelni fogja.” Ifjúkorában a bécsi szalonok és bordélyok világában merült el, ahol szívesebben csábított el nős asszonyokat, ami gyakran párbajokhoz vezetett.
Első igazi szerelme Caroline Meade grófné volt, aki nem más, mint bátyja, gróf Széchenyi Pál felesége. A kapcsolat intimitása vitathatatlan: 1814-ben a gróf naplójában így emlékezett egy utazásra Cenke és Bécs között: „Augusztus 9-ike életem egyik legfurcsább napja volt. Ez volt az első lépés a balsors felé, a bűnös szenvedély kezdete.” Bár Caroline húgát, Selinát is megkérte, kosarat kapott, így tovább kereste álmai asszonyát.
Találkozás Crescence-szel: A nagy szerelem
1824-ben találkozott gróf Zichy Károlyné Seilern Crescence-szel, aki húsz évvel fiatalabb volt nála, s már hét gyermek apjaként közelítette meg a gróf. „Crescence nyílik, mint egy rózsa” – írta naplójába lelkesen. Bár az osztrák grófnő eleinte ellenállt a flörtnek, Széchenyi levelezéssel tartotta a kapcsolatot, és tetteivel akart hódítani.
A bécsi társaság mulatott a huszárkapitány lángolásán, de Crescence végül vetett véget a találkozóknak. Ez azonban nem szegte kedvét: „Tudnod kell, hogy csak rád gondolok, lelkemet irántad való szerelmem tölti el” – üzente levelében. 1825 októberében ígérte meg, hogy bizonyítja: a szerelem jobb emberré tette, és Crescence-nek köszönhetően a magyar nemzetnek nagy szolgálatot tesz. Két héttel később jött a felajánlás.
Későbbi naplóbejegyzésében bevallotta: „Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem.” Csak 24 szót tudott magyarul ekkor, mégis ellenzékiként lépett fel, és 60 ezer forintot ajánlott fel – ebből lett a Magyar Tudós Társaság, később a Tudományos Akadémia. Széchenyi szerelme tehát nemcsak a Lánchidat és a Duna szabályozását, hanem a modern Magyarország alapjait is megágyazta.
Házasság és tragikus vég
Zichy gróf 1834-ben elhunyt, és Széchenyi azonnal felajánlotta segítségét a terhes özvegynek. Crescence csak a szülés után vallotta be: „Tíz év óta, amióta szeretni tudok, szívem egészen az öné.” 1836-ban házasodtak össze Budán, a Krisztinavárosban – ritka szerelmi frigy az arisztokrácia körében.
„Boldog, nagyon boldog vagyok. Boldogabb, miképpen lehetségesnek hittem!” – írta a gróf, aki otthon maradt feleségével. Három gyermekük született: Júlia azonban csak napokig élt, Béla földrajzi kutató lett, Ödön pedig megszervezte a magyar tűzoltóságot, a budavári siklót és a fogaskerekűt – ő Török pasaként halt meg Isztambulban, miután a török tűzoltóságot is felállította.
A boldogság azonban nem tartott sokáig. Széchenyi mentális problémái, hangulatváltozásai és öngyilkossági gondolatai megterhelték a kapcsolatot. Crescence kitartott mellette, de 1848-ban a döblingi intézetbe került, ahol rettegései és félelmei ellenére is dolgozott és levelezett. Végül 1860 tavaszán fejbe lőtte magát: utolsó naplóbejegyzése „Nem tudom megmenteni magam” volt. Hetvenedik éve körül járt, Crescence hatvanéves volt ekkor. Az asszony Bécsben élt tovább, 1875-ben hunyt el, és Nagycenken, a családi sírboltban nyugszik férje mellett.
Összefoglalva, Széchenyi István szerelme nemcsak személyes boldogságot hozott, hanem a magyar nemzet felemelkedésének kulcsa lett. Crescence inspirálta tettei – az Akadémia alapítása, infrastrukturális fejlesztések – ma is élő örökségét képezik a hazának, bizonyítva, hogy a szerelem ereje képes történelmet formálni.
