Szerednyey Béla életútja: taxizástól a színpadig
Szerednyey Béla színészpályafutása előtt főiskolásként feketén taxizott, ami nemcsak plusz bevételt hozott, hanem mélyebb kapcsolatot is teremtett Budapesttel és az emberekkel. A Palikék világa – Három igazság című műsorban osztotta meg személyes történeteit családjáról, Ferencvárosi éveiről és ikonikus kollégáiról.
Főiskolás évek: taxizás és városfelfedezés
Szerednyey Béla főiskolás korában nem csak a tanulásra koncentrált: gyakran kölcsönkérte édesapja autóját, hogy feketén taxizzon. Ez a munka számára többet jelentett egy sima zsebpénzforrásnál; a fuvarok alatt bejárta Budapest minden szegletét, és számtalan beszélgetésre nyílt alkalma utasaival. Így alakult ki benne a város iránti mélyebb szeretet és megértés.
Gyerekkor a csokigyárban: édes emlékek és első munkák
A színész munkához való hozzáállása már korán kikristályosodott. Édesapja a Budapesti Csokoládégyár Vágóhíd utcai üzemében dolgozott, ahol fokozatosan magasabb pozíciókba került, végül expedíciós osztályvezető lett. Szerednyey Béla gyerekkora óta segített a gyárban: dolgozott a dobozraktárban, sőt a szalag mellett is állt.
„Apámnál mindenhol jelen voltam, akár a szalag mellett kóstolgattam is a csokoládét” – idézte fel mosolyogva. Ez az időszak tele volt édes élménnyel; különösen a mogyorós csokoládét szerette, amit munka után otthon is szívesen elfogyasztott. Soha nem unt rá, ez a gyerekkori tapasztalat később is motiválta a kitartó munkához.
Családi kulturális élet és a színészet felé vezető út
Édesapja nemcsak a gyárban volt aktív: ő vezette a csokigyár kulturális brigádját, ahol rendezéseket, fellépéseket szervezett, sőt operetteket is bemutattak. Ünnepnapokon nagy művészeket hívtak meg, és a kis Béla segített apjának – tekercselt függönyt, kezelte a fények világát. Apja szép énekhangja otthon is betöltötte a házat, amit a család imádott hallgatni.
Ez a miliő természetesen vezette Szerednyey Bélát a színészet felé. Pályafutása a Nemzeti Stúdióban indult, ahol olyan legendákkal dolgozhatott együtt, mint Básti Lajos, Major Tamás, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre vagy Avar István. „Az aurájukból is tanultam” – mondta, hangsúlyozva, mennyit profitált a mesterek közelségéből.
Psota Irén: pótanya és mély barátság
Külön fejezetet jelent életében Psota Irén, akit pótanyjaként tisztelt. Kapcsolatuk a Madách Színházban szövődött szorosabbra 1988-ban. Együtt sétáltatták a kutyáját, Szerednyey Béla pedig gyakran vitt neki tortát apósának cukrászdájából. Az utolsó hónapokban csak őt és Farkas Gábor Gábrielt engedte maga mellé.
„Lett egy igazi anya-fia viszony” – foglalta össze érzelmesen. Psota Irén betartotta ígéretét: 80 évesen visszavonult a színpadtól, hiába kérték vissza sokan. Ez a kapcsolat mély nyomot hagyott a színészben, aki hálásan gondol rá.
Összefoglalva, Szerednyey Béla élettörténete a kitartás és a szenvedély példája: gyerekkori gyári munkáktól a főiskolás taxizásig, legendás kollégákig és személyes kötődésekig. Ezek az élmények formálták őt azzá a művésszé, akit ma ismerünk, inspirálva rajongóit a mindennapi kihívásokban.
