Szigligeti Ivett még mindig nem heverte ki a veszteséget
Szigligeti Ivett, Dudás Miki egykori kajakos özvegye először állt kamerák elé a tragédia óta. A család minden napja a gyász körül forog, miközben a nyomozás még mindig nem hozott eredményt.
A gyász napjai: Beszélgetések az elveszett társával
Szigligeti Ivett minden nap beszélget Dudás Mikivel, aki január 5-én vesztette el életét. Az özvegy az RTL Reggeli adásában elmesélte, hogyan tartja fenn a kapcsolatot a meghalt kajakossal. „Szoktam vele beszélgetni, nagyon sokat. Legtöbbször az autóban vagyok egyedül, és mostanában nem szoktam zenét hallgatni. Van, amikor csupa jó dolgot mesélek neki, van, amikor ott sírom ki magam. Hiszem és bízom benne, hogy ő ezeket hallja” – mondta Ivett, aki jelet vár szerelmétől, hogy tovább tudjon lépni.
A család számára különösen nehéz, hogy a nyomozás két hónap elteltével sem tisztázta a haláleset okát. Ivett úgy érzi, ez megnehezíti a gyász feldolgozását, hiszen még mindig nem tudják, miért tűnt el a családfő.
Ez történt a végzetes napon: Pánik és felfoghatatlan pillanatok
Ivett most először idézte fel részletesen a tragédia reggelét. Aznap reggel már nem érte el Mikit telefonon, ami rossz előérzetet keltett benne. Egy barátnőjével indultak útnak a közös otthonukhoz. „Amikor nem tudtam kinyitni az ajtót, akkor teljesen bepánikoltam. A barátnőm mondta, hogy lehet, hogy kéne hívni segítséget, mert ő még életében nem látott ilyen állapotban engem. Tényleg már ott tartottam, hogy föltépem a bejárati ajtót” – emlékezett vissza Ivett a Fókusz kamerái előtt, könnyeivel küszködve.
A kutya nyüszítést hallották az ajtó mögül, de Miki hangját nem. Segítséget hívtak, akik betörték az ajtót. „Azokat a mondatokat, amiket ott hallottam, soha nem fogom tudni elfelejteni. Hogy nem fogunk tudni már rajta segíteni… Nem értettem, ez hogy lehet, és biztos nem a Miki” – csuklott el a hangja az özvegynek. Két órán át állt az ajtó előtt, képtelen bemenni, hogy szembesüljön a valósággal. Úgy hiszi, Miki maga döntötte el, hogy ne lássa így őt. Három hétig nem lépett a közös otthon küszöbét át.
A gyerekek küzdelme: Pszichológus segíti a feldolgozást
Ivett egyelőre nem kérte szakember segítségét, de a gyermekei már pszichológussal dolgozzák fel a veszteséget. A lassan hétéves lánya teljesen elzárkózik, nem lehet vele beszélni a történtekről. A hároméves kisfia viszont nap mint nap emlegeti az édesapját.
„Én naivan azt gondoltam, hogy a kisebbel lesz könnyebb. De nagyon nem így van. Neki volt nehezebb elmondani, hogy mit jelent az, hogy nincs. Mindennap kereste… Esténként tőle szokott elköszönni. Az a vége az altatásnak, hogy integetünk apának föl, elmondja, hogy nagyon szereti, adunk egy puszit, és jó éjszakát kíván” – mesélte elcsukló hangon Ivett. A család a tragédia óta a nagyszülőkhöz költözött, ahol próbálják együtt túlélni a fájdalmat.
A gyász árnyékában a mindennapok nehézkesek, de Ivett bízik benne, hogy idővel enyhül a sorrow. A nyomozás lezárása talán hozhat némi békét a családnak, amely most minden erejével a túlélésre összpontosít.
