Szombathy Gyula visszavonulása: Egy életút csendben ér véget
Szombathy Gyula, a magyar színészet egyik ikonikus alakja, ma már távol a reflektorfénytől, egy csendes, kertes házban pihen a Balaton közelében. A Szombathy Gyula visszavonulás döntése nem volt könnyű, de a színész hű maradt önmagához, megőrizve humorát és lélekjelenlétét.
Elvonult élet a Balatonnál
Szombathy Gyula mindennapjait ma már a nyugalom tölti ki, távol a világ zajától. A legendás színész, aki évtizedeken át szórakoztatta a közönséget teátrumi alakításaival, most egy szép, kertes házban él, ahol a természet közelsége ad erőt neki. „Nem árt, ha az ember a legnehezebb helyzetekben is meg tudja őrizni a lélekjelenlétét. Ha kacagni tud akkor is, amikor sírni volna kedve. Kell hozzá jó adag önirónia. Az mindig segít” – osztotta meg gondolatait. Hálás a sorsnak, ami a színészi pályára sodorta, hiszen ez minden nehézséget kárpótolt, és hatalmas örömet szerzett neki.
A döntés pillanata: Félelem és határozottság
A visszavonulás gondolata már korábban megfogalmazódott benne. A Thália Színházban még fiatalabb korában megfogadta, hogy hetvenedik születésnapja után lezárja pályáját. Ehhez tartotta magát, noha a 2019-es év még hozott néhány fellépést. Eljátszott egy szerepet a Csak színház és más semmi című sorozatban, valamint vendégként lépett fel Veszprémben a Tartuffe-ben. Ám egy esti próba során váratlanul úrrá lett rajta egy megmagyarázhatatlan félelem. „Mintha elfelejtettem volna a szöveget. Na akkor ezt most abbahagyjuk” – mondta ekkor határozottan.
A döntés nem ment könnyen. Szombathy Gyula visszavonulás oka részben a hiúság elfojtása volt, amitől eleinte még a sétákat is kerülte, nehogy a kíváncsi szemek megkérdezzék: miért hagyta abba? „Nincs annál szánalmasabb, mint hogy az ember már tudatosítja, elmúlt valami, és mégis erőlteti. Nem szabad. Ez így volt szép, így volt jó, ennyi elég is volt belőle” – fogalmazta meg bölcsen. A színész hangsúlyozza, hogy a pálya lezárása nem volt más választás, hiszen a belső késztetés jelezte: itt az idő.
Beszélgetések barátokkal: Kulka János árnyékában
Szombathy Gyula gyakran beszélt erről Kulka Jánossal, akivel hasonló cipőben jártak. Mindketten szembesültek a korral járó kihívásokkal, ám némi különbség akad a nézetükben. „Ő optimistább nálam. Benne még él a szereplési vágy. Bennem már elmúlt” – árulta el. Ezek a mély beszélgetések segítették feldolgozni a változást, és megerősítették benne, hogy a döntés helyes volt. A színész ma már békében él a választásával, értékelve azt a gazdag karriert, amit mögötte tudhat.
A visszavonulás után Szombathy Gyula újrakezdte az életét, ahol a csend és a reflexión adja magát. Bár a színpad hiányzik néha, a belső nyugalom kárpótolja érte. Élete példája arra tanít, hogy a pálya végének eljövetele nem tragédia, hanem természetes része az alkotói útnak.
Összefoglalva, Szombathy Gyula visszavonulása egy méltóságteljes búcsú volt a színészettől, amit önirónia és bölcsesség fémjelzett. A Balaton-parti csendben ma is hálával gondol vissza karrierjére, ami örökre beírta nevét a magyar kultúrába. Ez a történet inspiráció mindazok számára, akik szembesülnek a változás nehézségeivel.
