A UnitedHealthcare-gyilkosság és annak váratlan társadalmi következményei
A UnitedHealthcare vezérigazgatójának meggyilkolása után Luigi Mangione internetes hőssé vált, ami komoly kérdéseket vet fel a társadalom állapotáról és a politikai erőszak elfogadottságáról.
Luigi Mangione arca elárasztotta a közösségi médiát az elmúlt napokban. Számos hírportál és médium részletesen beszámolt videójátékos szokásairól, Reddit-hozzászólásairól, Goodreads-profiljáról, politikai nézeteiről és krónikus hátfájásáról. Mangione nem egyszerűen egy gyilkossággal vádolt személy – valóságos hírességgé vált.
A gyilkosság mint szórakoztatás
Nem olyan régen még az volt az elfogadott gyakorlat, hogy egy nagy nyilvánosságot kapott lövöldözés esetén kerülni kell az elkövető személyazonosságának és módszereinek részletes bemutatását. Az elmélet szerint a széles körben terjesztett gyilkosságok egyfajta társadalmi fertőzésként működtek, a gyilkosság pedig az elkövető manifesztójának reklámjaként szolgált.
A Mangione utáni hajtóvadászat során szükség volt az arcképére az elfogásához – egy McDonald’s-ban azonosították Pennsylvania államban az emberek, akik felismerték a fotókról. De a letartóztatása után is folyamatosan jöttek a képek. A rendőrség maga is közzétett legalább négyet. Egy feltűnő fotó, amelyet a The New York Times készített, Mangionét mutatta az egyetlen fényes pontként egy egyébként sötét kép közepén, glóriaszerűen megvilágítva, mint egy reneszánsz szentportré.
A hangulat úgy tűnik, megváltozott.
A gyilkosság mint politikai üzenet
Egy vezérigazgató munkájának része, hogy a vállalat szimbolikus képviselőjeként szolgáljon. A UnitedHealthcare vezérigazgatójának megölése nem öli meg a UnitedHealthcare-t. Viszont egyértelmű üzenetet közvetít. Az elkövető nyilvánvalóan tisztában volt tettének szimbolikus jellegével – miért másért használt volna „deny, delay, depose” feliratú töltényhüvelyeket?
A legtöbb ember számára egy láthatatlan rendszer dönti el, hogy megkapják-e az orvosuk által előírt kezelést. Nincs betekintés a rendszerbe, különösen ha az algoritmikus, még akkor sem – talán főleg akkor nem -, amikor téved. Ez, valamint az egészségügyi ellátás és a biztosítás költségei magyarázhatják a Thompson halálát követő dühkitörést.
Egy új korszak kezdete?
Eddig úgy tűnik, Thompson meggyilkolása kegyetlenül hatékony volt: Mangione képe és eszméi széles körben elterjedtek, általános helyesléssel fogadva. Ez teljes kudarca azoknak a korábban javasolt bevált gyakorlatoknak, amelyek célja a publicitásért elkövetett gyilkosságok vonzerejének csökkentése volt.
A Mangione iránti nyilvános ünneplés és az Anthem Blue Cross Blue Shield bejelentésének időzítése egyesek számára azt sugallhatja, hogy az erőszak valószínűbbé teszi, hogy a vállalati vezetők beleegyeznek a szabályozásba és a kisebb profitba, mert ezt előnyben részesítik a hiteles gyilkossági fenyegetésekkel szemben. De az erőszakra adott reakció ritkán ilyen rendezett. A Mangionéra adott reakció számomra valami mást sugall: a politikai gyilkosság Amerikában már annyira elkerülhetetlennek tűnik, hogy egyszerűen elfogadtuk.
A történtek komoly kérdéseket vetnek fel a társadalom állapotáról, az egészségügyi rendszer problémáiról és a politikai erőszak elfogadottságáról. Fontos lenne ezeket a kérdéseket mélyrehatóan megvitatni, mielőtt további tragédiák történnének.
