Vastag Csaba és Evelin: A küzdelem diadala
Igazi álompárként tekintenek Vastag Csabára és Vastag Evelinre, akik négy éve tartó kapcsolatuk alatt számos kihíváson át jutottak el a sikerig. De vajon mennyire volt könnyű az útjuk? A házaspár őszinte vallomásaiból kiderül, hogy a szegénység, veszteségek és kemény munka formálta őket.
Mozgalmas nyár és életértékelés
A nyár sem hozott pihenést Vastag Csaba és Evelin számára. „Egész nyáron mindössze kétszer csobbantunk az itthoni medencénkbe” – meséli nevetve Domján Evelin, aki elárulja, hogy a medence építését is saját kezűleg végezték el, ami remek közös program volt. A koncertek és kötelezettségek mellett alig jutott idő a lazításra, ezért úgy döntöttek, lassítaniuk kell.
Vastag Csaba átvette a szót: „Sokkal jobban megbecsüljük az időnket”. Korábban hanyagul bánt az idejével, telepakolta a napjait, ami egy merő rohanásba torkollott. Mostanra megtanulta megélni a pillanatot.
Fájdalmas veszteségek és felismerések
Nem véletlen a változás: közeli hozzátartozóik elvesztése rázta meg őket. Evelin sóhajtva vallja be: „Ezek igazán elgondolkodtattak”. Megvizsgálta, honnan indult, hol tart, és mit szeretne még elérni. Szerencsésnek érzi magát, mert mellette van egy támogató társ.
Gyerekkori szegénység: Tíz testvér, szerény körülmények
Evelin gyerekkora nem volt könnyű. „Tízen vagyunk testvérek” – kezdi, és elmeséli, hogy szülei keményen dolgoztak, mégis szerényen éltek. Előfordult, hogy egy cső főtt kukorica vagy gyümölcs volt a napi étel. Anyjuk az összetartásra ösztönözte őket; együtt szedtek bodzát, amit beváltottak édességre, amit megosztottak.
A szülők elválása után még nehezebb lett: fedél nélkül maradtak. Egy anyaotthon fogadta be őket, szigorú szabályokkal – például 7-ig haza kellett érni, és anyjuknak folyamatos munkája kellett. „Ha ők nincsenek, utcára kerülünk” – hangsúlyozza Evelin.
A közösség ereje: Szalézi támogatás
Egy fantasztikus közösség segített át a nehezén. Kamaszként találkozott a Don Bosco által alapított szalézi szerzetesrenddel, ahol megtapasztalta a szeretetteljes támogatást. Máig barátokat tart fenn onnan.
Munka a szegénység ellen: 14 évesen kezdte
Evelin amint tudott, dolgozott: 14 évesen cukrászdában takarított, később ételcsomagoló volt. Álma a pénztáros poszt volt a 18. születésnapja után egy nagy bevásárlóközpontban. Aztán kinyílt a világ, de sosem felejti el a gyökereit, ami segít megbecsülni a mostanit.
A házaspár története inspiráló: a szegénységből, veszteségekből és küzdelmekből kovácsolódott a mai boldogság. Vastag Csaba és Evelin példája mutatja, hogy kitartással bárki elérheti álmait. Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi


