Verebes István megrázó vallomása a mentális összeomlásról
Verebes István, a népszerű színész és rendező, őszintén beszélt arról a kritikus időszakról, amikor idegösszeomlással küzdött és közel került az önpusztításhoz.
A válság gyökerei
Az 1980-as évek végén Verebes István élete mélypontra jutott. Egyszerre kellett megküzdenie a válással, egy új házassággal és a rendszerváltás okozta kihívásokkal. „Egyszerre volt minden. Akkor váltam a gyerekeim anyjától, ami egy rettenetes trauma volt. Ebben nagyon saras voltam” – vallotta be a színész.
A túlhajszoltság is hozzájárult az összeomláshoz. Verebes elmondta: „Rettentő sokat dolgoztam: felléptem, rendeztem, konferáltam, nokedlit szaggattam, amit akarsz, mindent csináltam.”
A mélypontról
A krízis csúcspontján Verebes már képtelen volt a mindennapi feladatokat ellátni. „Ültem az ágyon, de azt éreztem, én innen nem tudok fölállni” – emlékezett vissza. Végül barátai segítségével került kórházba, ahol sírógörcsökkel küzdött.
Az orvosok öngyilkossági kísérletre gyanakodtak, ami jól mutatja Verebes állapotának súlyosságát. A színész fél évig tartó amnéziával küzdött, és lassan, fokozatosan tudott csak felépülni.
Szembenézés önmagával
A felépülés folyamata során Verebes István kénytelen volt szembenézni saját hibáival és gyengeségeivel. „Szembe kellett néznem a magam bűneivel, hiányosságaival, félrenézéseivel, hogy ki vagyok én egyáltalán?” – mondta el őszintén.
Ez az időszak nemcsak a fizikai, de a lelki gyógyulás szempontjából is kulcsfontosságú volt a színész életében.
Összegzés
Verebes István története rávilágít arra, hogy a mentális egészség problémái bárkit érinthetnek, még a sikeres és elismert művészeket is. A színész őszinte vallomása segíthet másoknak is felismerni a kiégés és a mentális összeomlás jeleit, és időben segítséget kérni.
