Verebes István éles kritikája Major Tamásról
Verebes István rendező nem finomkodik, amikor Major Tamásról, a Nemzeti Színház legendás, de vitatott igazgatójáról beszél. Szerinte a tehetséges művész kíméletlen vezetési stílusa életeket roncsolt szét, beleértve öngyilkosságokat is.
Major Tamás kemény keze a színházban
Major Tamás tehetségét senki sem vonta kétségbe, de irányítása erőszakos és empátia nélküli volt. Döntései drámai következményekkel jártak: színészek karrierjei omlottak össze, néhány esetben akár öngyilkossághoz is vezettek. Nem ritka volt, hogy hirtelen, kíméletlenül vált meg a számára már nem kívánatos kollégáktól.
Gobbi Hilda esete különösen fájó: hiába ápolt vele Major szoros barátságot, végül eltávolította a Nemzeti Színházból. Hasonló sorsra jutott Sinkovits Imre is, akit ideológiai okokból szorított háttérbe, miközben nyilvánosan dicsérte a rendszert.
Verebes István dühe a Klubrádióban
Verebes Istvánnak ezek a történetek felkavarták az indulatait. A Klubrádió Eddig és ne tovább! című műsorában, a YouTube-csatornán adott interjújában feldúltan nyilatkozott. „Az ötvenes években, mint a rendszer korifeusa, életeket tett tönkre és embereket kergetett öngyilkosságba. Az a Major Tamás, aki a Walesi bárdokat szavalta a rádióban 56-ban, öt perccel később kinyírta Sinkovitsot és Gobbit” – mondta dühösen.
Hozzátette, a színházkutatóknak feltétlenül ki kellene deríteniük, mi történt Gellért Endrével, akivel Major ketten alapították a Nemzeti Színházat. „Gellért Endre egyszer öngyilkos lett, nem sikerült, és másodszor is öngyilkos lett, akkor sikerült” – idézte fel Verebes, hangsúlyozva, hogy véleményét sokan osztják a szakmában.
Básti Lajos figyelmeztetése
Verebes felidézte Básti Lajos szavait is, aki egy félreértés után az arcába mondta: „Vegyék tudomásul, hogy Major Tamásnak sírkertje van, Tímár Józseftől Somogyi Erzsin keresztül Somlai Artúrig – és sorolta a neveket –, majd azt mondta: én is ott fekszem, és a Hilda is ott fekszik ebben a sírban.”
Szerinte Major vezetési stílusa mérgező örökséget hagyott hátra, amely a következő generációkat is megfertőzte. „Sokan azt gondolják, hogy ez az én mániám, én meg azt mondom: mindennek van eredése és következménye, eltanulták ezt a haszonelvű bánásmódot, hogy átlépünk a hullán is” – zárta szavait Verebes.
A rendező szerint Major Tamás Verebes István kritikája nem csak személyes sérelem, hanem a színházi világ sötét oldalának feltárása, amely évtizedek óta mérgezi a szakmát. Ez a kemény szembenézés rávilágít arra, hogyan ronthatja szét egy vezető empátia nélküli döntései a művészek életét.
Összefoglalva, Verebes István nyilatkozata felkavaró képet fest Major Tamásról: egy tehetséges direktor, akinek kíméletlensége tragédiákat szült. A Gobbi Hilda, Sinkovits Imre és Gellért Endre történetei emlékeztetnek arra, hogy a színház nemcsak dicsőségről, hanem mély sebekről is szól. Ez a vita sürgeti a szakmát, hogy szembenézzen a múlttal, nehogy a hibák ismétlődjenek.
