Yoko Ono és Marina Abramović sokkoló művészeti kísérletei
Yoko Ono, John Lennon özvegye, 1964-ben egy megdöbbentő performansszal sokkolta a művészvilágot. A ‘Cut Piece’ előadás során a közönség ollóval vághatta le ruháit, feszegetve a művészet és az emberi interakciók határait.
A művészet mindenkinek mást jelent, de olyan ellentmondásos élő előadást tartani, mint amit Yoko Ono tett 1964-ben, nem mindennapi teljesítmény. A 92 éves japán zenész és aktivista a kiotói Yamaichi Koncertteremben mutatta be hírhedt ‘Cut Piece’ performanszát.
A ‘Cut Piece’ performansz lényege
Ono mozdulatlanul ült a színpadon, és arra kérte a közönség tagjait, hogy jöjjenek fel, és ollóval vágjanak le darabokat a ruhájából. Néhányan a ruha ujjából vágtak le egy darabot, mások a melltartó környékén ejtettek bevágásokat. Az akkor 31 éves művész minden vágás után úgy helyezkedett, hogy ne mutasson meg túl sokat magából.
A ‘Cut Piece’ célja feltehetően az volt, hogy feltárja az alázat, a szégyen és a perverzió ellentmondásos érzéseit. Míg egyesek szerint az előadás tárgyiasította és kiszolgáltatottá tette a nőket, mások a materializmus és a fogyasztói társadalom kritikájaként értelmezték.
A performansz értelmezése és hatása
Összességében a ‘Cut Piece’-t az erőszak és az agresszió tükröződéseként tartják számon. A ruha egyszerű levágása metaforaként értelmezhető a mindennapi emberi interakciók potenciális ártalmára, arra késztetve a nézőket, hogy szembenézzenek önmagukkal és saját viselkedésükkel.
Ono többször is előadta a ‘Cut Piece’-t, 2003-ban pedig Párizsban mutatta be, hogy a 9/11 utáni békére helyezze a hangsúlyt. Ebben az előadásban fia, Sean Lennon is részt vett, levágva néhány ruhadarabot édesanyjáról.
Yoko Ono és John Lennon kapcsolata
Ono először 1966-ban találkozott a Beatles-legendával egy londoni művészeti kiállításon, és 1969-ben házasodtak össze. Kapcsolatuk nagy nyilvánosságot kapott, és a pár együttműködött a zenében és az aktivizmusban is. 1975-ben született meg fiuk, Sean, és New Yorkban éltek. A kapcsolat azonban kihívásokkal is szembesült, beleértve egy 18 hónapos különválást az 1970-es évek elején. Miután újra összejöttek, Lennont 1980. december 8-án meggyilkolták.
Lennon halála után Ono folytatta művészi és zenei pályafutását. Aktív maradt a jótékonykodásban és a békeaktivizmusban. Később egészségügyi problémákkal küzdött, de továbbra is kezelte Lennon örökségét és támogatta a művészeteket.
Marina Abramović sokkoló kísérlete
Egy évtizeddel később egy hasonló előadás rázta meg a művészvilágot Nápolyban. Marina Abramović szerb művész 1974-ben mutatta be a ‘Rhythm 0’ című performanszát, amelyben hat órán át szabad kezet adott a közönségnek, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak.
Abramović 72 tárgyat helyezett el egy asztalon, amelyeket a nézők tetszés szerint használhattak rajta. A tárgyak között voltak ártalmatlan dolgok, mint virágok, parfüm és almák, de veszélyesebb eszközök is, például borotvák és kések.
‘Kezdetben nem történt semmi különös’ – emlékezett vissza a Marina Abramović Institute YouTube-csatornáján. ‘A közönség nagyon kedves volt. Rózsát adtak, megcsókoltak.’ Ahogy azonban az előadás haladt előre, az emberek tettei egyre szélsőségesebbé váltak. A hat óra végére Marinát megfosztották ruháitól, és felvágták a bőrét. Valaki még egy töltött pisztolyt is a fejéhez tartott, majd a művész ujját a ravaszra helyezte.
Később így nyilatkozott: ‘Az ebből a darabból levont tapasztalatom az volt, hogy a saját előadásaidban nagyon messzire mehetsz, de ha a döntéseket a közönségre bízod, akár meg is ölhetnek.’
Összegzés: A művészet veszélyes határai
Yoko Ono ‘Cut Piece’ és Marina Abramović ‘Rhythm 0’ performanszai rávilágítanak a művészet és a valóság közötti vékony határvonalra. Ezek az előadások nemcsak a művészek bátorságát és elszántságát mutatják, de tükröt tartanak a társadalom elé is, feltárva az emberi természet sötét oldalait. A művészet erejével provokálnak, gondolkodásra késztetnek, és arra ösztönöznek, hogy újraértékeljük az emberi kapcsolatokat és viselkedésformákat.
